Legnagyobb tavunk élővilágának károsítása mindig aktuális gazdasági és társadalmi probléma. Az orvhalászok tevékenysége – folyamatos állatkínzás, állami tulajdon meglopása, illegális kereskedelem – érthetően nem csak a horgászok és a tó környékén lakók, hanem minden jóérzésű ember rosszallását váltja ki.

   A Balaton még pár évtizeddel ezelőtt is híres volt halbőségéről; ennek ma már nyoma sincs. A horgászok eredményei évről évre változnak ugyan, de összességében nagyságrendekkel kevesebb hal úszkál a vízben, mint régen. 

   Természetesen nem lehet mindent egyetlen okra visszavezetni: ha a Balaton halállományának sorsáról beszélünk, számos tényezőt kell figyelembe vennünk, amelyek a tó élővilágát alakítják (vízminőség, klimatikus viszonyok, gazdasági kezelő szerv tevékenysége, horgászok és halászok számának gyarapodása stb.). Bizonyos, hogy jelenleg az orvhalászat a nagyságrendileg legfontosabb tényezők között van.

   A probléma megértéséhez fontos látnunk, milyen rendszerben zajlanak le a tárgyalt jelenségek. A Balaton halászati hasznosítója és kezelője több mint egy évszázadon keresztül a Balatoni Halászati Zrt. volt, amelynek tevékenységével kapcsolatban számos probléma merült fel, végül veszteséges működése miatt megszüntették, s a tó tulajdonképpen állami kezelésbe került a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-n keresztül. Megszűnt a sokat bírált kereskedelmi célú halászat, az új társaság csak bizonyos halfajokra halászhat, az állomány szabályozásának céljával. Az új társaság első nyilatkozata összegezte a tóval kapcsolatos problémákat, a társadalmi elvárásokat és ígéretet tett azok teljesítésére; különös tekintettel a kellő nagyságú és sokszínű halállomány biztosítására, s így a halőrzésre.

   A halállomány illegális megritkítása többféle módon történhet. A Halászati Zrt. fennállása alatt több esetben a vállalat munkatársai „tévedtek tévútra”; illetve a horgászok közül sokan – véleményüket tényekre és konkrét eseményekre alapozva - magát a vállalatot vádolták halrablással, megkérdőjelezték a vezetők szavahihetőségét, amikor azok a halászati előírások pontos betartásáról beszéltek és cáfolták a nyilvánvaló igazságot, hogy nagymértékben meggyérült a tó halállománya. Egyébként bizonyos körökben azzal kapcsolatban is kételyek merülnek fel, hogy az új, nonprofit vállalat valóban csupán állományszabályozó halászatot folytat-e.

   Komoly kárt okozhatnak a szabályokat (mennyiségi korlátozás, megengedet eszközök) rendszeresen megszegő horgászok. Ha pedig a szabálysértő horgászok tiltott halfogó eszközöket használnak, már meg is érkeztünk az „orvhalász” kategóriához. Egyesek a tóba torkolló patakokból szedik ki a halakat, mások vitorlás hajókkal és csónakokkal hálókat helyeznek el a tókülönböző részein. A rapsicok sok esetben szervezetten dolgoznak. Gyakorlatilag egész évben űzik tevékenységüket – főleg az éj leple alatt-, bár nyáron a nagy tömeg, a lebukás veszélye miatt valamivel óvatosabbak. A rendőrség szerint olykor a part menti éttermek tulajdonosai veszik meg a halat, más esetekben pedig orgazdákon keresztül értékesítik a zsákmányt. Egész korrupciós vonalak alakulnak ki, amelyeket azonban nehéz felderíteni.

   Az orvhalászok módszerei rendkívül változatosak. A hálók közül a leggyakoribb az ún. állított háló (alsó kötélzete ólmozott, a felső könnyített). Ezek az akár több száz méter hosszúságú hálók rendkívül kis helyen is elférnek. A beléjük gabalyodott hal általában elpusztul, emellett veszélyt jelentenek a csónakok és fürdőzők számára is. Az úgynevezett pottyantós módszer lényege pedig, hogy egy damil egyik végét egy vízen lebegő tárgyhoz kötik, a másik végén pedig a felcsalizott horog várja a halat. Ilyen eszközből több százat is kint hagynak az éjszakára. A hal saját magát akasztja meg, s általában már nem él, mire megtalálják. Emellett széles körben elterjedt a gereblyézésnek nevezett módszer (a horgok sorba vannak kötve a damilon, kihúzáskor a halak oldalába akadnak), amellyel télen a vermelő halakra vadásznak. Míg egyesek vasvillával tizedelik a halakat, a szervezetten tevékenykedő orvhalászok már csúcstechnológiával rendelkeznek: GPS (a háló gyors megtalálása miatt kell), éjjellátó távcső (a halőrök és a rendőrök figyelésére) és még sorolhatnánk.

   A balatoni vízirendőrségek véleménye szerint az orvhalászat mértéke az utóbbi években némileg visszaszorult, ám még mindig valóságos „népszokásnak” számít a tó partján élők körében (az idei év első felében 62 személy ellen indult eljárás). Az éves gazdasági kárt nem lehet pontosan meghatározni, azonban mindenképp több százmilliós összegekről van szó. Annak, hogy ezen állapot kialakulhatott, számos oka lehet: a természetes vizek őrzése nincs megfelelően megoldva, a büntetési tételek nem elég elriasztóak, a vizek kezelői érdekeltek lehetnek az orvhalászatban. 

   A gazdasági kár mellett az orvhalászat által okozott halhiány az engedélyt kiváltó, tisztességes horgászok felháborodását, halászokkal, sőt, olykor a vitorlázókkal szembeni előítéletét váltja ki.

   Az orvhalászok agresszivitása veszélyt jelenthet leleplezőikre. 2009 decemberében két balatongyöröki férfi több mint 300 mázsa harcsát zsákmányolt gereblyézéssel, majd miután leleplezték őket, egyikük rátámadt az intézkedő rendőrparancsnokra. Szintén a tavalyi évben történt egy incidens Balatonmárián, ahol több mint fél tonna busát tiltott eszközzel kifogó rapsic támadta meg a halőröket.

   Az orvhalászat elleni fellépésnek ma már számos formája létezik, amelyek remélhetőleg folyamatosan háttérbe tudják szorítani a vizek élővilágának károsítását. Jogi oldalról nézve, az orvhalászok tettei számos esetben – a tevékenység jellegének és a zsákmányolt halak értékének függvényében - bűncselekménynek számítanak. Egy 2004-es törvénymódosítás óta állatkínzás bűntette miatt is felelősségre lehet vonni őket. Emellett gyakori vád a lopás, a környezetkárosítás, valamint nem egy esetben a hatósági személy elleni erőszak. A közelmúltban a szabálysértési bírságok összege is megemelkedett (bár a rendszeresen tevékenykedő orvhalászoknak valószínűleg nem nagy megerőltetés ennek kifizetése). Horgászok és halgazdálkodási szakemberek ugyanakkor a jogszabályok további szigorítása mellett érvelnek (például jelenleg vízi járművet nem lehet lefoglalni).

   A Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. új stratégiát dolgozott ki a halőrzés terén. Középfokú szakképzéssel gyarapítják a halőrök számát, valamint együttműködést építenek ki a Balaton-környéki önkormányzatokkal és horgászegyesületekkel. A hatóságok olykor razziákat tartanak a Balatonon, amelyek során minden esetben újabb és újabb szabálysértésekre derül fény.

   Fontos megemlíteni az állampolgári lehetőségeket, illetve a civil kezdeményezéseket is. Mindenkinek (horgászok, strandolók stb.) lehetősége, illetve kötelessége értesíteni a hatóságokat, ha szemtanúja egy szabálysértésnek vagy bűncselekménynek. Aki szeretne aktívan részt venni a halőrzésben, jelentkezhet társadalmi halőrnek vagy akár hivatásosnak is. Emellett ma már létezik egy horgászokból álló civil szervezet (Antirapsic Mozgalom), amely az elkövetők leleplezését tekinti fő céljának.

   A probléma rendkívül összetett, nehéz lenne megjósolni, mi várható a jövőben. Az új halgazdálkodási vállalat célkitűzési rendkívül bíztatóak, ám nem mindenki ért egyet céljaikkal és/vagy azok teljesíthetőségével.  A halőrök modern technikai eszközökkel szerelkeznek fel, azonban a „másik oldalon” ugyanez történik. Amíg nem nő meg jelentősen a lebukás kockázata, addig több százan (vagy akár több ezren) nem fognak lemondani arról, hogy könnyedén több százezres összegekhez jussanak.

   Az elkövetők mentalitása már nem fog változni, de abban talán bízhatunk, hogy az újabb nemzedékek már máshogy tekintenek a természet értékeire. A jelenlegi helyzetben pedig abban reménykedhetünk, hogy a jogszabályok szigorításával, a halőrzés pénzügyi és intézményi támogatásával, valamint a társadalom érintett csoportjainak aktivizálásával sikerül mérsékelni a természetes vizek kifosztóinak tevékenységét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.