Idén kora tavasszal sok elfoglaltságom miatt csak alkalomszerűen, 1-2 óra erejéig volt lehetőségem lejutni a vízpartra, Végül április első felében sikerült megszerveznem az első szabad hétvégémet. Tipikus áprilisi, szeszélyes időjárási körülmények között kellett nekikezdenem a szezon első komolyabb horgászatának: a ragyogó napsütést az erős, állandóan megélénkülő szél miatt nem lehetett felhőtlenül élvezni. Ám mindent egybevetve nem volt vészes a helyzet, két napon keresztül viszonylag ideális körülmények fogadtak a vízparton – utána végképp elromlott az idő, a zuhogó esőben már nem próbálkoztam -, persze alkalmazkodnom kellett a helyzethez: a megfelelő öltözéken át a felszerelés megválasztásáig sok mindenre szükséges ilyenkor figyelni.
   A helyszín az ábrahámhegyi vitorláskikötő; a célom békés halak, minél több kárász, keszeg, esetleg ponty kifogása volt, amolyan általános horgászat.
   A felszerelésem egy Energoteam Emerald Match (3,9 m, 5-20 g) botból és egy ugyanilyen márkájú Fighter Match orsóból állt. 4+2 g-os úszót használtam, a súlyozás egyforma méretű, kb. 20 cm-enként felrakott ólmokból és egy apró jelzőólomból állt. A 15 cm hosszú (16-os) előke végén először 14-es, majd a kapások rendkívül óvatos volta miatt 16-os horog várta a lelkes jelentkezőket.
   A korábbi évek tapasztalatai alapján a felmelegedő vízben édes, gyümölcsízű etetőanyagokkal próbálkoztam (Haldorádó Feeder Master Ponty Piros); amelyhez egy kevés mézespálinkás aromát öntöttem hozzá. A meggyúrt, majd kis időre állni hagyott keveréket frissen megfőzött búzával és kis mennyiségű kukoricával egészítettem ki .A balatoni keszegek és más békés halak nagyon szeretik a búzát,a termetesebb példányokat pedig sokszor csak nagyszemű, főtt kukoricával lehet a horgászhelyre csalogatni. Arról nem is beszélve, hogy a kukorica növeli a pontyfogás az esélyét.
   Az első napon szeles, ám mégis kellemes, napsütéses időjárás fogadott. Csodálatos volt a kristálytiszta víz s a vízpart látványa a felhőtlen ég alatt, a délutáni napsütésben.
   Mivel északi szél fújt, nem volt jelentős a hullámzás, így a 4+2 g-os úszó megfelelő választásnak bizonyult.
   Először 800 g etetőanyagot gyúrtam be a fentebb leírt adalékokkal kiegészítve. Figyelmesen, óvatosan adagoltam hozzá a vizet, így sikerült elérni a megfelelő állagot: a gombócok nem oldódtak szét azonnal a vízben, viszont nem is lettek túlságosan tapadósak.   Két nádsziget volt előttem, az egyik 3-4 méterre, a másik jóval távolabb. Elsőként a közelebbihez dobtam 5-6 tenyérnyi gombócot, s ott kezdtem pecázni, csaliként pinkit és csontit használva. 1 óra alatt mindössze 3-4 kapást sikerült elérni. A csalicsere sem segített: miután a giliszta és a konzervkukorica is csődöt mondott, már egyértelmű volt számomra, hogy nem ez lesz a nyerő hely. Az 1,5 m-es vízmélység talán ilyen időjárási körülmények között nem ideális a halak számára; viszont a mélyebb víz hamar meghozta számomra a sikert: miután egy etetőcsúzli segítségével a két nádsziget közti vízterületen alakítottam ki etetést, már negyedórán belül jelentkeztek a karikakeszegek és dévérek. A halak átlagmérete 20 cm körül mozgott, nem is ez nyűgözött le, hanem a kapások gyakorisága: miután a halak megtalálták az etetést, minden dobást követően egy-két percen belül kapásom volt,. Egy dologra kellett ügyelnem: hogy a horog pontosan az etetés helyére érkezzen, különben uszonyos barátaink nehezen találták meg a számukra felkínált eleséget. 
   Második nap ugyanezt a jól bevált mixet és ugyanazokat a csalikat alkalmaztam, ám ezúttal a távolabbi nádsziget mellé etettem. A vízmélység hasonló, mint az előbbi helyen (kb. 2 m). Itt is hasonlóan alakult a haljárás. Bár ponty nem akadt a horgomra a második napon sem, a 20-25  keszeg számomra eredményessé tette a szezonnyitó pecázást.
   A dévérek és karikák leginkább a csontit és a pinkit ették; viszont gilisztával  sikerült pár termetesebb dévért is horogra csalni.
   Igazán nagy halat nem fogtam, de nem is ez volt cél, hanem az áprilisi hétvége kellemes eltöltése, az év első horgász-hal találkozása, amit kellemes élményként éltem meg és vélhetőleg pikkelyes barátaink is hasonlóan gondolhatják, hiszen mindkét nap végén visszaengedtem őket éltető elemükbe.
   Annak ellenére, hogy több alkalommal sikerült víz alatti, láthatatlan nádtorzsákat „kifognom” s a szél olykor a nádasra röpítette szerelékemet, pozitívan gondolok vissza a két napra, amelyek során mindkét alkalommal 2-3 órát pecáztam.
  Azóta is sokat horgásztam és fogok horgászni gyönyörű, nagy tavunkon. Szívesen beszámolok további tapasztalataimról. Számomra ez kellemes visszaemlékezést jelent, mások számára pedig talán tippeket, trükköket, amelyek felhasználásával növelhető a horgászat eredményessége. Ahogy én is sok fogásomat köszönhetem az interneten olvasott élménybeszámolónak és a horgászfórumokon zajló beszélgetéseknek. Hiszen mi, horgászok leginkább egymás élményeiből, beszámolóiból tanulhatunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.